Évek óta hasmenéses panaszokkal, komoly hasi görcsökkel, fogyással, fáradékonysággal küzdök. Egy korábbi bejegyzésben írtam már az első komoly leckéről (kórház), ezért most arra nem térnék ki. A lényeg, hogy hol jobb, hol rosszabb időszakok után az emésztőrendszerem totál kikészült. És én is vele együtt. Döntöttem: elég volt! Befeküdtem a kórházba kivizsgálásra 1 hétre. Minden nap valami ínyencség várt. Terheléses cukorvizsgálat, keményítőterhelés, gyomortükrözés, béltükrözés, RTG, ultrahang, vérvétel..... Eredmény: lisztérzékenység, laktózérzékenység (na ezt tudtam már), és inzulin rezisztencia, és Chron betegség sincs egyenlőre kizárva. Hát ültem a kórházi ágyamon, és simogattam a szinte folyamatosan görcsben lévő pocakomat. 3-4 nap elteltével azon kaptam magamat, hogy azt mondogatom, hogy sajnálom. Sajnálom? De mit és kit?! És tudod? Én sajnálom azt, hogy eddig hagytam fajulni a dolgokat, és a pocakom ennyit szenvedett miattam. Mert én felelek önmagamért, felelek az egészségemért, azért amit teszek, eszek, gondolok.
A doktornő (aki hozzá kell tegyem emberségből is 5-ös kapna tőlem). Többször bejött naponta, megkérdezte hogy vagyok, nem kérek-e görcsoldót, vagy bármit, majd az eredmények után elmondta mi a helyzet. Hát elég bután nézhettem, így utólag belegondolva, mert csak annyit mondtam, hogy: Aha. Akkor én ezután mit eszek? Levegőt?
Küldte hamar a dietetikust, aki szintén a fejét vakarta, és bár tényleg jól tájékoztatott, de közölte, hogy ez a 3 diéta együtt, hát szar ügy. És elment, miután odaadta az írásos tájékoztatókat. Félre ne értsétek nem hibás semmiben! Csak hát ő nem diétázik, nincs úgy benne, mint én. Hiszen a kislányomat sok éve diétáztatom már gluténre.... Még a tejcukor is hagyján. De hogy még cukormentes is legyen minden! Ez már így nehezebb ügy. Nem lehetetlen, csak nekem még ijesztő! Sokat töprengtem, és azt hiszem sajnáltam is magamat, aztán rájöttem, hogy ez csak kaja! Vannak betegek, akik az életükért küzdenek, én csak oda kell figyeljek mit eszem, és rendbe jövök. Tudom, hogy sokak szerint ezekből nem lehet kigyógyulni. Szerintem meg minden fejben dől el. Onnan is indul, és ott is érhet véget....Közben pedig sokat tanulok, sütök-főzök, beszélgetek, kirándulok, nevetek. Mindezt egy remek családdal a hátam mögött. Mert bármi is történt eddig, Ők mindig mellettem álltak. Mert szeretnek. Úgy igazán.... :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése