A mi kiskutyusunk

A bemutatkozás utolsó soraiban írtam Nektek, hogy kiskutyánk is van. Nos, a kiskutyát ne szószerint értsétek. Vagy inkább szó szerint értsétek? Döntsétek el Ti...:-)
Elmesélem hogyan került Ő hozzánk.
Kb. 5 évvel ezelőtt úgy döntöttünk jót tenne a gyerkőcöknek egy kutyus. A lányom örökmozgó, a fiam magánakvaló volt... Úgy gondoltam mindkettőjüknek csak javára válhat egy kis jövevény. Felelősségtudat, meg ilyesmi...
Kerestem is a neten ajándék kutyust, aki már nem kell a gazdájának valamiért. Hosszú lenne a mese, de a lényeg az, hogy valaki mutatott nekem egy képet egy aranyos fehér kutyiról. Elmondta, hogy gerincsérve volt, amitől lebénult teljesen. A gazdái túl későn vitték orvoshoz... Én őket is megértem, bár nem tudom kik ők. De egy ilyen műtét közel 150ezer forint. Akinek van gyereke, hitele, nem biztos hogy megengedhet magának ekkora kiadást egy kutyusra. Tudom van olyan állatbarát, aki ezt nem fogja megérteni, de ez a véleményem, bár én is imádom az állatokat.
Szóval döntenünk kellett. A döntést igencsak segítette a tény, hogy bár egy alapítvány megműtötte a kutyuskát, de nem élet egy  állatnak egy 1/2-1nm-es kórházi ketrec, és az, hogy ennek fényében ha rövid időn belül nem kerül gazdihoz elaltatják. Döntöttünk, és mentünk érte. Egy kutyabarát hölgyön keresztül jutott el hozzánk Ő, köszönet neki ezúton is érte!! Amikor megláttuk ledöbbentünk. Akkora volt, mint egy vékony kismacska, nem tudott állni, sem járni szinte. De hát egy lehetőséget kapjon, gondoltuk. Hetekig amerre "ment" a lakásban, pisilt össze mindent. Már kezdett fogyni a türelmünk. Aztán rájöttem, hogy meg lehet pisiltetni. Ezt nem részeletezem, de meg lehet. Naponta 3-szor megpisiltetjük ha nem tud lemenni. Mert hát ha hűvösödik az idő már nem mehet ki. Begörcsölnek a lábai, összeakadnak, és elesik...Itthon a melegben viszont nincs ilyen gondja, illetve ha kint melegszik az idő. Amikor elhoztuk, elvittük rögtön az állatorvosunkhoz. Kedves, aranyos doktornéni. Azt mondta, valószínűleg sosem fog járni már rendesen. Elkeseredtünk, de beletörődtünk. Teltek az évek, és mi szinte észre sem vettük, a változásokat. A kutyus lassan megerősödött, kikerekedett (már amennyire), és megtanult szaladni. Igaz ha belendül jobbra-balra megy a popsikája, de úgy fut, hogy lobog a "haja" :-) És fut is ám, főként nyáron, amikor haza kell jönni. Na akkor fut az ellenkező irányba, alig érem utol:-)) Egy idős néni mikor kb. 3évvel a hazaérkezése után újra látta, csak annyit mondott  nekünk: Aranyoskám, a szeretet csodákra képes!
És mi szeretjük Őt! Nagyon...Nem tudjuk honnan jött, nem tud labdázni, sem igazán játszani, de állattól annyi szeretet, és annyi nevetést,mint tőle, még sosem kaptunk.
Ő a Mi számunkra a világon a legédesebb kutyus. Niki! :-))