Újra itt...:-))

Sziasztok!

Hű, nagyon régen írtam már Nektek. Az életünk kicsit megváltozott az elmúlt 1 évben. A fiam elkezdte a szakmunkásképzőt. Én megmondtam hogy szakács lesz..:-)) És az lesz. Az egyik legjobb. És tudjátok miért? Mert imád főzni. Főz hétvégén, vagy hétköznap este 8-kor palacsintát süt. Neki mindegy mikor csak főzhessen. Én pedig jó anya módjára hagyom is neki. Na, nem azért mert finomat készít, meg mert éhes vagyok, hanem csakis az Ő érdekében... ;-))

A lánykám továbbra is imád rajzolni. Több pályázaton is nyert díjat. Épp jövő héten csütörtökön megyünk egy díjátadóra Szekszárdra a Művelődési Házba.  Egy másik díjátadó képét be is teszem ide. Kicsit dicsekszem, ugye nem baj? J

Futni továbbra is nagyon szeret, és az úszás is egyre jobban megy neki. Jövőre szeretne iskolán kívül is járni. Szerintem semmi akadálya nem lesz… A futásra visszatérve több érmet is nyert az elmúlt évben.  1-2 képet dobok ide Nektek azokból is.  Hízzon a májam….;-)

A párom. Nos, Ő egyre szebb, igényesebb munkákat készít, bár idő hiánya miatt egyre kevesebbet, de ami elkészül az profi. Munka mellett csak hobbi szinten készít bőr dolgokat, de egyszer talán majd „nagyban” csinálja. J

Én elkezdtem tavaly tavasszal egy iskolát. Ápolónő leszek, ha nagy leszek J

1 hónap múlva lesznek a végvizsgáim. Hát mit mondja, már nagyon örülök, hogy vége lesz… Két gyerek mellett, két ételallergiással, egy felújítandó házzal, nos nem kell gondolkodnom mit kezdjek a szabadidőmmel. Mert nincs. Bár a biokertészkedés továbbra is hobbim, szóval ilyen értelemben szoktam kikapcsolódni. Testmozgást is végzek: ásással a láb és karizmait edzem, kapálással szintén, a derekam jól átmozgatom a gazolással. Ja, és nem mellesleg szépen barnulgatok is.

A sulira visszatérve, egy régi álmom válik valóra azzal, hogy megszerzem a gyakorló ápolói képesítést. Gyerekkori álmom. Bár orvos már nem leszek, de ápolónő még lehetek. Szeretek segíteni az embereknek, támogatni őket, és igen ha kell tisztába is teszem őket. És szívesen teszem. Magam is sokat betegeskedtem (és most is előfordulnak problémák), szóval tudom milyen az, ha az alapokkal baj van, ha rászorulsz a segítsége. És nagyon nem mindegy, hogy milyen az a segítség. A magyar egészségügy mind tudjuk milyen. De igenis vannak jó ápolók, akik a betegért vannak, akik szeretik a munkájukat, még akkor is ha a feltételek nagyon nem jók is. Persze van ellenkező példa is, de ha jobban megnézzük azok az ápolók, miért lettek olyanok, amilyenek, megérthetők ők is. Higyjétek el…

Na, szóval tessék nekem szurkolni június 4-én, 16-án és 17-én. Köszi!!! J

Nagyjából ennyi az elmúlt 1 év röviden, és igen tömören, mert könyvet is írhatnék – hisz akkora divat . Hát, ami késik, nem múlik ugye J