Sziasztok!
Hát ismét sok idő telt el és én nem írtam. De most írok. :-) Hol is tartottunk? Ja, igen, hogy szorítsatok a vizsgámon. Szorítottatok? Biztosan, hiszen remekül sikerült. :-) Megkaptam végre a várva várt bizonyítványt, és szinte azonnal egy állást is. Ami a mai világban nagy szám! Pedig nem kellene az legyen...De az! És nekem van munkám! :-) Igaz, hogy 12 órázom, de így 3-4 napot a héten itthon vagyok, amikor a házimunkát megcsinálom. Igyekszem előre főzni is, ami hát nem mindig jön össze, de hát a szándék a lényeg...;-) Azért nem marad ám éhen a család, hiszen a fiam, aki mint tudjátok szakácstanuló, és aki imád főzni, összedob valamit, ha nekem nem jut időm, vagy energiám. Vagy ha ő sem, akkor a párom, vagy ha ő sem, akkor hoznak menüt. Hű elkanyarodtam...Szóval nővérként dolgozom, és - bár tudom hogy ez kis hazánkban nem egy agyonbecsült szakma- én erre büszke vagyok. Mert elértem, mert minden nehézség ellenére végigcsináltam! Persze, most ha szépségkirálynő, vagy sztár lennék, akkor mondanám hogy köszönetet mondok .............+................+............., így csak annyit, hogy a családom nélkül nem ment volna. Nemegyszer az én feladataimat ők végezték, hogy én tanulhassak. Ha csüggedtem, bátorítottak. Mert a miénk igazi és igen így nagy betűkkel : CSALÁD!!
Ha valami igazán jót szeretnék kívánni nektek, akkor azt kívánom, hogy legyen ilyen jó CSALÁDOTOK!! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése